Érzelmileg elérhetetlen? A nyitottság ösvényei

Érzelmileg elérhetetlen? A nyitottság ösvényei

4 | 262 Hívások

Érzelmileg elérhetetlen? A nyitottság ösvényei

Sokan feladják egy új kapcsolat lehetőségét ötven fölött, ezzel megfosztva magukat az érzelmi elköteleződéstől, a párkapcsolat adta örömöktől. Falakat, olykor várakat építenek maguk körül, néha még bástyákat is, hogy jó magasról szemléljék a mások boldogságát.

 

Azt a boldogságot és örömteli életet, aminek ők maguk is részesei lehetnének egy kis bátorsággal.

 

Miért is zárkóznak el az új kapcsolatoktól oly sokan, miért nem mernek érzelmileg megnyílni?

Az okok mélyen rejtőzhetnek, akár a gyermekkorig is visszanyúlhatnak, de felnőttkori szerencsétlen megtapasztalások eredményei is lehetnek. Érdemes ezeknek a mélyére ásni és felderíteni, miért és hol veszítettük el az ősbizalmat, milyen traumákat szenvedtünk el kisgyermekként, amelyeket még nem tudtunk feloldani, s ha kell, érdemes erről egy terapeutával is konzultálni. A felnőttkorban elszenvedett sérelmek, árulás, elhagyás is okozója lehet az érzelmi elzárkózásnak, ezzel mintegy kirekesztve magunkat az egészséges, örömteli kapcsolatokból. Egy keserű válás, egy haláleset okozta érzelmi veszteség, vagy életünk legnagyobb csalódása szintén okozója lehet az érzelmi elszigetelődésnek, de kár lenne ezek miatt lemondani az új kapcsolatról.

 

Tegyük fel magunknak a kérdést: akarunk-e boldogan, párban élni? Vágyunk-e arra, hogy társunkkal megbeszélhessük életünk apró-cseprő dolgait, problémáit, és a néha kusza, ellentmondásos érzéseinkről, érzelmeinkről jó lenne-e őszintén beszélni valakivel? Szeretnénk-e bízni, hinni újra, szeretnénk-e ismét intimitásban élni valakivel?

 

A falak, amelyekkel körbevettük magunkat, valóban megvédenek bennünket a negatív érzelmektől, csalódástól, veszteségérzéstől, de mást is tesznek: elszigetelnek bennünket az újtól, a változástól, egy örömteli, új élet lehetőségétől.

 

Érdemes-e lemondani minderről csupán a biztonság kedvéért, csupán azért, mert félünk megnyílni, félünk kitárni a szívünket, félünk élni? A félelem a szeretet hiánya, a félelemtől való megszabadulás pedig a szembenézés vele. Ehhez bátorság kell, de ha igazán felébredt bennünk a társ iránti vágy, akkor érdemes erre energiát mozgósítani. Ne feledjük, minden változás, változtatás alapja a pontos önismeret és helyzetismeret. Tudnunk kell reálisan pozícionálni magunkat, és látnunk kell a célt, az ahhoz vezető utat pedig, ha járatlan, majd kitapossuk.

 

Úgy tartja egy régi mondás, hogy a bölcsesség az őszinteséggel kezdődik, és bizonyára igaza van. Ez az őszinteség azonban nem csak a külső kommunikációra érvényes, hanem a belsőre is. Nem hazudhatunk saját magunknak sem, szembe kell nézni tévhiteinkkel, önfelmentéseinkkel, kifogásainkkal.

 

Egyszóval nyitni kell a párkapcsolat felé, ami érzelmileg elzárkózott nők és férfiak esetében nem is olyan egyszerű. Nyilván alapvető fontosságú egy segítő, megértő hozzáállású partner, aki a kölcsönös szimpátia és vonzalom mellett elég türelmes kivárni társa megnyílását, de ez sem lehetetlen.

 

Hasznos lehet, ha napjában többször felidézzük magunkban annak a boldog életnek, kapcsolatnak a képét, amelyre valójában vágyunk. Ha mélységében át tudjuk élni az érzést, akkor meg is tudjuk valósítani.

 

 

Fotó: Adobe_Stock/harunyigit

 

 

 

Szerkeszt., 16.07.2020

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik hozzászólás.